Elmaradás....

Bocsi a késői írás ért csak valahogy semmi kedvem nem volt...nem mintha most van... Fáradtan, idegileg és lelkileg ki vagyok...lehet a közel jövőben "véletlenül" lelépek az útról azt el üt egy kocsi...Több dolgot már nem bírok el. Ma is meghalt a hörim és szegény szenvedett...Annyira rossz volt nézni szegényt...Nem mindig szoktam sírni ha meghal egy állatom, inkább magamba folytom... Hát ma nem bírtam...csak némán folytak a könnyeim...Pont ma láttam egy olyan macskát amilyen nekünk is volt csak elment mert a kutya elüldözte de a másik macskánkat is...Utálok mindent ami az életben van, mert bármit elveszthetek amit szeretek és nekem elegem van már a veszteségből! A legjobban most attól félek hogy megint pofára ejtenek és kihasználnak vagy csak egyszerüen megunnak...Tegnap késö délután meg ma egésznap kint hintáztam és már szüleim is észre veszik hogy most nem vagyok a gép elött és furcsálják...anyum kérdezi hogy miért vagyok most kint...hogyhogy nem bent ülök a gép elött...Csak egy kis nyugalmat szeretnék, nem csalódást bántást és fájdalmat. Üresnek érzem magam.
Reggel tök fáradtan keltem aztán késöbb anyám megjegyezte hogy "olyan kis piros vagy" azt hidte lázam van-.- rohadtul nem akarok beteg lenni de ez is most jött...folyik az orrom ,trüsszögök, néha fáj a fejem. Mind1 majd kikúrálom magam valahogy...
Most ennyit semmi kedvem tovább irni meg úgy még a semmihez sincs kedvem...
Baibai!