*beteg desu*

Oi Minna!
Nah kezdjük egészen múlt hétről. Pénteken föcin dolgozatot írtunk és készültem rá tanultam mint egy hülye erre 3-as lett... általában ilyen dolgok miatt nem borulok ki de igen is elegem lett. Kiborultam és Niki csak nézett, hogy mi bajom van. Csupán annyi, hogy egyszerüen képtelen vagyok arra, hogy fel álljak a gép elől és leüljek tanulni. Sorba szedem be a szar jegyeket pedig igen is elhatározom magamban, hogy akkor ma leülök és megtanulok minden szart de mikor haza érek beülök a gép elé és este 10-ig nyomom a gépet és megint ott tartok, hogy nem tanultam semmit. Ezért vagyok kb. mindenböl lemaradva jó pár leckével. Hétvégén szintén megint csak gépeztem és nem tanultam semmit és vasárnap este 8 kor neki ültem a kémiának mert nem értettem a számolást és ebböl már írtam egy 2-s dolgozatot és nem akartam még egy rosszat ráadásul tz-t irtunk. Hát ott szenvedtem vele 2 órán keresztül Wanda és Duka is ott magyarázott msn-en és anyumnak is mondtam hogy nem értem mire a segitsége: oda jön megnézi a feladatot megpróbálja megoldani de neki sem sikerül és otthagy... Hát ez jól esett köszönöm. Ott szenvedek 2 órája mikor felállok és oda megyek anyám elé, hogy segitsen már mert nem értem és mindezt már a sirás határán és nem hiszem el, hogy ezzel lehet csak elérni, hogy segitsen... Hét elkezdtük megoldani már sikerült is bömbölnöm közben, hogy hogy lehetek ennyire hülye hogy egy ilyen egyszerű dolgot nem értek meg. Aztán kicsit kezdtem érteni és abba hagydtuk és mondta, anya hogy pihenjem ki magam hátha úgy jobban megy meg minden és mondta hogy nem ilyenkor kellett volna ennek neki állni. Nah itt kész kibuktam és apám is ott ült és mondtam, hogy mindig elhatározom magam, hogy tanulok de a gépezés mellett döntök mindig és apám mondta, hogy hát igen akart már szólni hogy túlzásba visszük a gépezést meg minden és mondtam azt is, hogy anyuval megbeszéltük hogy csak este6-tól ülhetek a gépelé mire már dálután 2 kor ott ülhettem nem is szólt semmit. Így azt lett ez egészből a vége, hogy minden nap ha haza jövök elöbb megkell tanulnom az anyagot és utána gépezhetek csak ha felmondom az anyagok anyának.
Aztán hétfön ugye mentem a suliba szokásosan felkeltem fél 5 kor meg minden és a vonaton elkezdett fájni a hasam...mondom rohadt jó. Aztán a suliban még jobban fájt és az elsö órát ( németet) alig birtam végig ülni. Elöször azt hidtem, hogy csak az idegesség mert régen szinte minden nap fájt a hasam... mindegy nem téma. Szóval már a sírás határán voltam úgy görcsölt a hasam így óra után már könnyezve mentem ki és hivtam anyám meg mentem le az offőhőz. Ő meg mondta, hogy ne legyek ennyire elkeseredett...nem akartam mondani , hogy majd meghalok a fájdalomtólxD. Aztán meg elindultam kimentem az állomásra és mindenki nézett hogy olyan görcsösen ülök meg minden XD. Haza mentem és egyből az ágyba zuhantam. Másnap elmentem az orvoshoz. Nah ott álltam már háromnegyed órája és még mindig nem vagyok soron közben meg Osri meg bezárta az ajtót, hogy ne jöjjön több olyan beteg aki nem kért idö pontot. Aztán mikor bementem elkezdtem sorol a bajaimat miszerint: ég a szemem, könnyezek, fáj a hasam a fejem a torkom, hasmenésem is volt. Az aszisztens az meg igy leállitott, hogy kezdjem alölröl mert lemaradt XD. Aztán mondja a doki nő, hogy torok mittoménmis virusom van. Köszi. Kiír egész hétre. Egész héten az ágyat nyomtam><. Még most sem vagyok teljesen egészséges de holnap már mehetek suliba-.-. Örülök neki egy csomó pótolni valóm van.
Hát most írtam egy sort. Majd még fogok, de tuti nem ma. Gomen a sok "hogy"-ért.
Baiii!.