Megírom a hosszú bejegyzést…úgy érzem pár dolgot lekell irnom.
Szomorú vagyok… Nem tudok beszélni azzal az emberrel aki nekem rengeteget és annál többet jelent. Egyre jobban hiányzik és szenvedek. Semmi boldogságot nem találok, ismét The GazettE számok mögé bújok. Megnyugtat Ruki hangja.
Fáradt vagyok… mostanában keveset alszok és pihenek. Igaz hogy géphez ülhetek, nezethetek de nem msnezhetek és nekem ez rengeteget jelentene mert szinte azért ülök a géphez. Most legszivesebben sírnék csak nem igazán tudom, miért? Talán a magány… Csak egy ember van akkinek teljesen megnyilok… még itthon a családban sem nyilok ki teljesen.
Lefoglalom magam a ficuk olvasásával… Egyik nap, haza jöttem a suliból és nem öltöztem át mert éhes voltam és ettem. Erre apám „leorditja”-mert igaából csak nagyon ideges volt, felemelte a hangját- a fejem mert nem öltöztem át rögtön. Fél attól hogy haza hozzuk a H1N1-et és ezért minden féle szarokat mond hogy mindig csináld ezt meg azt… tudom nem vagyok már kicsi hogy ezt elkelljen magyarázni.. és a legbosszantóbb az hogy csak nekem mondja…
Feszült vagyok…Bocsánat Chiyó… kerültelek, csak néha beszéltem veled…Igazi okát én sem tudom…Nem akarok veszekedni senkivel. Kerülöm az olyan társaságot ahol nincs meg az összhang. Még csak szem és fül tanúja se akarok lenni egyetlen veszekedésnek sem.
Kedden oltást kaptunk. „Imádom” amikor azzal szivatnak hogy „húú ekkora tűvel fogják beadni „ meg „ nagyon fog fájni” etc. Egyszerüen nem lehet felfogni azt hogy nem birom ezt az egészet? A tűt, magát a folyamatot. Mert kiskoromban vesemedence-gyulladással voltam korházban ott is adtak tüvel gyógyszert, 7-8 évesen megharapott egy macska és begennyesedett a kezem és elkellett mennem veszetség elleni oltásra mert a macskát a saját gazdája sem tudta meg fogni és heteken keresztül oltottak. Ezért nem birom ezt az egészet.
Csütörtökön voltam fogszisnál ívcserén ,szóval most nehezen tudok enni-.-’’ hurrá xD ma ugy sem vittem rendes kaját és nem is ettem sokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése